Xilit, a nem természetes édesítő

Az egy szinte magától értetődő jelensége az alternatív irányzatoknak, hogy minden olyan anyagot, amihez az élelmiszeripar hozzáért, ördögtől valónak tartanak, csak a „bio” forrásból származó termékek az elfogadhatóak. Most némi zavar támadt a világban, ugyanis a „fehér halál” fedőnevű nád- és répacukor egyik fő alternatívájáról, a xilitről derült ki, hogy a gonosz élelmiszermaffia GMO kukoricából állítja elő, ezzel törve a becsületes dolgozó nép egészségére. Jaj, mi lesz most velünk?!

Xilit, egy természetes alternatíva, ami nem természetes? Hogy is van ez?

A cukrok családja igen sok tagot számlál, a legismertebb közülük a glükóz (szőlőcukor) és a fruktóz (gyümölcscukor), illetve az ezekből felépülő szacharóz (répa- vagy nádcukor). Egyfajta oldalágat jelentenek a cukoralkoholok, ahol a cukor molekulákra jellemző oxo-csoportot az alkoholokra jellemző hidroxil-csoport váltja fel. A legismertebb cukoralkoholok az eritrit (erythritol) és a xilit (xylitol), amik népszerűek édesítőszerként, de számos gyümölcs is tartalmaz kisebb mennyiségben különböző cukoralkoholokat.

A hagyományos cukornak ma már igen nagy és hangos ellentábora van, ami kedvez az alternatív édesítőszerek forgalmazásának. Itt alapvetően két irányba visz az út: az első csoportot a mesterséges édesítőszerek, a másikat a (többé-kevésbé) természetes cukorhelyettesítő anyagok jelentik. A mesterséges édesítők (pl. az aszpartam) körül szinte folyamatos a negatív hírverés, a természetesség hívei minden eszközt megragadnak, hogy ellehetetlenítsék ezt a vegyület-csoportot. A mások oldalon ott vannak a sokkal „természetesebbnek” tartott cukor-helyettesítők, de ahogy a most szemügyre vett cikk is mutatja, maga a „természetes” fogalom is kikezdhető.

„A xilitolt sokan azért fogyasztják cukor helyett, mert – szemben a finomított, ipari cukorral – valamiféle természetes édesítőszerként él a fejükben. A helyzet ezzel szemben az, hogy a nyírfacukorként is ismert xilitolt bonyolultabb kémiai folyamat során nyerik ki a gyakran genetikailag módosított kukoricából, mint a kristálycukrot a cukorrépából.”

Igazából nem tudom, mire számítottak. Talán arra, hogy valahol, a messzi északon végtelen nyírfaerdőket lenget a sarki szél, s ezek édes nedvét ifjú szűzlányok hamvas kezei csapolják a telihold utáni szombat délelőtt?

A helyzet viszont az, hogy a xilit nem a nyírfa nedvéből származik! Lehet ugyan szerezni igazi nyírfanedvet („birch sap”), ez azonban elég drága dolog, a cukortartalma maximum 1-2% és az sem xilitol, hanem döntő részben (kb. 90%) glükóz és fruktóz. Ebből következik az is, hogy a házilag készített nyírfacukor receptek félrevezetőek, az ezekben leírt módszerekkel nem lehet xilithez hozzájutni.

Nyírfa-csapolás. Ez is édes, de nem xilit. (forrás)

Akkor hogy kerül ide a nyírfa? Majdnem sehogy. A xilit névnek sincs semmi köze nincs a nyírfához (Betulaceae), a görög ξύλον (xylon) szó egyszerűen fát, botot, fából készült dolgot jelent. Még csak nem is nyírfából állították először elő a xilitolt, hanem bükkfából. A nyírfa ott jön be a képbe, hogy az 1940-es években nyírfa-forgácsból kezdték el nagyobb mennyiségben gyártani a xilitet. Miért? Mert a xilit (hasonlóan más cukoralkoholokhoz) olyan kis koncentrációban fordul elő természetes forrásaiban, hogy azokból kinyerni nagyon bonyolult és gazdaságtalan. Marad az, hogy különböző xilózt (illetve annak polimerjét, a xilánt) tartalmazó forrásokat használnak, pl. nyírfát, kukoricát, mandulahéjat és ehhez hasonlókat. Némi mechanikai feldolgozás és vegyszeres kezelés után gombák, baktériumok elegye állítja elő a xilitet, amit utána kitisztítanak, és fogyasztható formába hoznak. És ne legyenek senkinek illúziói: az eritritet sem a természetes előfordulási helyéről vonják ki, hanem kémiai-fermentációs módszerrel állítják elő keményítőből, aminek forrása sokszor szintén a kukorica.

Xilóz és xilitol. A cukor és cukoralkohol közötti különbség a jobb oldalon látható: egyetlen hidrogén.

„Xilitol, eltérő mennyiségben, nagyon sok növény rostjában van, például a kukoricáéban is. Nem véletlen, hogy a boltokban kapható xilitol általában kukoricából készül. Nagyipari előállítása többlépcsős, bonyolult kémiai folyamat.”

Nem xilitol (xilit) van a rostokban, hanem a xilán. A kukorica azért került képbe, mert nagy mennyiségben és olcsón rendelkezésre áll, és másra gyakorlatilag nem is használható (el lehet még tüzelni, és ennyi). A nyírfából pontosan ugyanúgy állítják elő a xilitet, mint a kukoricából. Vagyis ha a kukoricából előállított xilitol nem természetes anyag, akkor a nyírfából előállított változata sem az. És az eritrit sem az. Ennyi.

„A xilitollal kapcsolatban felmerülő másik gyakran hangoztatott probléma, hogy kukoricából készül, méghozzá GMO kukoricából. Aki tehát szeretné kizárni az emésztőrendszeréből a Monsanto által megtervezett géneket, az ellenőrizze le, hogy a zacskóba kerülő xilitol milyen forrásból származik.”

A tiszta nyírfacukorban nincsenek Monsanto által megtervezett gének, ha valaki amiatt aggódott, hogy a GMO forrás miatt valami szörnyűséges mutáns vadállattá változik, most szusszanhat egyet: nem fog. A kukorica egyébként egy igen érdekes növény, már a történelmi időkben annyira kinemesítették, hogy emberi közreműködés nélkül képtelen lenne fennmaradni – akkor a kukorica természetes vagy egy korai GMO növény?

„Aki életében először fogyaszt xilitoltartalmú ételt vagy bármilyen édességet (például cukormentes rágót), hasmenést tapasztalhat. Ennek az az oka, hogy a cukoralkoholokat a szervezet nem tudja olyan teljességben lebontani, mint a hagyományos szénhidrátokat, így azok a vastagbélbe kerülve hashajtó hatásúak.”

Hát, ha valamitől nem lesz hasmenésünk, az a rágógumiban található xilit. A cukoralkoholok esetében nem csak a lebontással, hanem már a felszívódással is vannak gondok.  A sok cukor ill. cukoralkohol ozmotikus hasmenést vált ki: a bélben lévő cukor nem (vagy csak részben) szívódik fel, a vastagbélbe jutva jelentős mennyiségű vizet tart vissza (nem engedi visszaszívódni), ennek az eredménye pedig híg széklet, rosszabb esetben hasmenés.

„Nem csak a kutyákra veszélyes a xilitol: a tehén-, a kecske-, a nyúl- és a páviántulajdonosok is legyenek résen…”

Jelentkezzen, aki a tehenét, kecskéjét vagy a páviánját xilittel akarta etetni!

Mielőtt majmát xilittel etetné, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.

EGYÉB ÍNYENC FALATOK

Ha már a témánál jártam, szétnéztem, hogy a nyírfacukor vajon meggyógyítja-e a világ összes betegségét? Úgy találtam, hogy az illetékes szövegalkotó kisiparosoknak kreatív napjaik voltak, mert sikeresen összeollóztak néhány igen meredek állítást, a xilittel kapcsolatos oldalak, cikkek hemzsegnek furcsa kijelentésektől. Ebből a teljesség igénye nélkül tallóztam néhányat:

„Régen a nyírfacukrot magából a nyírfa édes rostjaiból állították elő, innen az elnevezés.”

A „régen” az most az 1940-es éveket jelenti? Egyébként, ajánlom a mondat megfogalmazójának, hogy rágcsálja a nyírfa rostjait addig, amíg édesek nem lesznek. Sok sikert kívánok hozzá és várom a visszajelzést! És mint azt már írtam, a xilit névnek nincs köze a nyírfához.

„A xilit kiváló energiaforrás, nem jelent üres kalóriát a szervezet számára, mint az asztali cukor.”

A xilit grammonként 2,4 kcal energiát ad, jó része nem is szívódik fel, a felszívódott részt pedig a májnak kell konvertálnia glükózzá, hogy hasznosuljon (ami önmagában energiaigényes folyamat). Ennyit a kiváló energiaforrásról. Az szintén jó kérdés, hogy mitől nem számít üres kalóriának a xilit, és miért számít annak a szacharóz, ugyanis a xilit felhasználási módja jellemzően a hozzáadott cukor kiváltása.

„Vegyük figyelembe, hogy fogyasztása a hozzászokási periódusban gyorsítja az emésztési folyamatokat, az érzékenyebbeknél hasmenést is okozhat”

Nem gyorsítja az emésztést. A béltartalom áthaladást gyorsítja, de a kettő nagyon nem ugyanaz.

„A nyírfacukor fogyasztása cukorbetegeknek kifejezetten javasolt. Képes csökkenteni az inzulinszükségletet. Így a diabéteszesek számára érdemes ennek az édesítő szernek a használata, még akkor is, ha valamelyest drágább a kristálycukornál és egyéb cukorpótlóknál.”

Ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Az igaz, hogy a cukorbetegség mindkét változatában alternatívája lehet a kristálycukornak, hiszen kisebb arányban szívódik fel és a szervezeten belüli anyagcseréjéhez nem szükséges inzulin, a GI értéke minimális és ahol xilitet használunk, ott nem vizünk be gyorsan felszívódó, magas glikémiás indexű cukrot. Viszont az inzulinszükségletet közvetlenül nem csökkenti. Ennyi erővel mondhatnánk az is, hogy ha cukor helyett zsírt eszünk, az is csökkenti az inzulinszükségletet.

„A nyírfacukor könnyen  feldolgozható  a  szervezet  számára.  Egy  kis  része  felszívódik a vékonybélen keresztül, és a vérkeringéssel  jut el a májhoz, ami átalakítja glükózzá. A  nyírfacukor  legnagyobb  része,  a  lassú  felszívódásnak  köszönhetően emésztetlenül halad át a vékonybélen és nem alakul glükózzá majd testzsírrá.”

Azt hiszem, nem ártana tisztázni a „könnyen feldolgozható” fogalmat. Ha valaminek döntő része nem képes felszívódni, ráadásul a máj közreműködése nélkül nem tud bekapcsolódni az anyagcserébe, akkor azt a legnagyobb jóindulattal is nehéz könnyen feldolgozhatónak nevezni.

„A nyírfacukor a már  említett hatások mellett a bélműködést  is fokozza, elősegíti az emésztést, ezáltal csökkenti az elhízás esélyét”

Ha fokozom a bélműködést, akkor az elfogyasztott táplálék gyorsabban halad végig a tápcsatornán, kevesebb időt fog az egyes szakaszokon eltölteni, kevesebb idejük lesz az enzimeknek a lebontásra és kevesebb idő marad a felszívódásra. Ez vajon milyen módon segítheti elő az emésztést? Persze, a folyamatos hasmenés csökkenti az elhízás veszélyét, de ezt nem nevezném ideális megoldásnak.

„A szervezet sav-bázis egyensúlyának helyreállítása és fenntartása lényeges eleme az egészséges életmódnak. Az enyhén lúgos nyírfacukor a teljes emésztési ciklus folyamán kifejti jótékony hatását és lúgosítja szervezetünket.”

Eltekintve attól, hogy a lúgosító étrendek elméleti alapja egyértelműen cáfolt, honnan szedték, hogy enyhén lúgos? A xilit vizes oldata semmivel nem lúgosabb, mint a cukros víz, vagy bármely más egy- vagy többértékű alkohol vizes elegye. Mi az az „emésztési ciklus”? Ez valami alternatív élettani fogalom?

„A nyírfacukor fokozza szervezetünk kollagén termelését és fiatalítja, rugalmasabbá teszi a már meglévő kollagént. Elősegíti a B vitamin felszívódását is, ami köztudottan javítja a bőr, haj és köröm állapotát, kondícióját.”

És ezt meg hogyan csinálja, ha nagy részben fel sem szívódik? A kollagén meg egy fehérje. Hogyan kapcsolódik ide egy cukoralkohol, amit a máj átalakít glükózzá? „Végtelen nagy rejtély a xilit” - mondaná Yoda mester.

Ha valamit el akarsz adni, akkor mond azt, hogy egészséges, mindent meggyógyít és tegyél mellé egy fiatal, vonzó nőt. Garantált a siker.Még a xilitnél is bejön. (forrás)

HOL A HELYE A XILITNEK AZ ÉTRENDBEN?

Az az újkori tendencia, ami az egyszerű szénhidrátok (glükóz, fruktóz, szacharóz) megnövekedett fogyasztásához kapcsolódik, valóban fontos tényezője számos egészségügyi problémának. Nem véletlen, hogy a WHO már a napi energiabevitel 5%-a alá akarja leszorítani a hozzáadott cukor fogyasztását, ami jelen pillanatban a Mars utazással egy kategóriába sorolható fantasztikum: technikailag megoldható, de nagy összefogásra és kemény kitartásra lenne hozzá szükség.

Mivel az édességek iránti rendkívül erős kötődést nem fogjuk felszámolni, reális alternatívát valóban a különböző helyettesítők jelentenek, s itt az eritrit és a xilit is komoly esélyesként indul. A cukoralkoholok gyakorlatilag a hagyományos cukorral azonos módon használhatók, nincsenek olyan korlátaik, mint a legtöbb mesterséges édesítőszernek (mellékíz, hőre bomlás, stb.) de a cukorral szemben van számos pozitív tulajdonságuk: alacsony realizálódó energiatartalom, minimális GI érték, egyes mikroorganizmusokkal szemben kifejtett gátló hatás. Ehhez adjuk hozzá, hogy az előállításuk technológiája nem túl bonyolult, olcsó nyersanyag meg szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, így ha nem lenne mögöttük egy marketing-generált felhajtás, gyakorlatilag árban versenyképesek lehetnének a cukorral.Arról ne is beszéljünk, hogy itthon mindenki a bezárt cukorgyárakat siratja, pedig a hazai kukorica-termelésre építve regionális szinten piacvezető eritrit és xilit gyártók lehetnénk. Ezzel az árakat is le lehetne nyomni arra a szintre, hogy a cukornak legyen egy szélesebb körben hozzáférhető, egészséges alternatívája, ahelyett, hogy marginális bio-piacokon próbálna érvényesülni a gyártó.

A „mesterséges – természetes” polaritásban fennálló szembenállásról is azt gondolom, hogy egy tudatlanságból és üzleti érdekből gerjesztett jelenség, érdemes lenne ezen már túllépni. Ha belegondolunk, a xilit egy cseppet sem mesterségesebb termék, mint a legtöbb alkoholos ital vagy a növényi olajok.

 

A méz természetes édesítő, de élettani hatásait tekintve nem különbözik a sokat szidott cukortól. Akkor most nevezzük el "arany halálnak"?

 Forrás: http://alimento.blog.hu