Ezüstkolloid fajtái, előállítása és gyógyászati alkalmazása

Bevezető

Egyre több és több információ lát napvilágot az ezüstkolloid témájában, nem feltétlenül a szakemberek tollából. Éppen ezért igen fontos egy könnyen áttekinthető és átfogó leírás magyarul, annál is inkább, mert az ezüstkolloid házilag is elkészíthető. Mivel a minőség abszolút kritikus a sikerhez, a teljes információ nélkül inkább bele se kezdjen senki.

Mi ez és mire jó?

A jó minőségű elektrolízises ezüstkolloid víz átlátszó vagy sötét-piros, pozitív töltésű ezüst ionokat (ezek nemkívánatosak) és 1 - 10 nanométeres (10 - 100 angström) negatív töltésű ezüst-részecskéket (ezek a kívánatosak) tartalmaz desztillált vízben, amik sohasem ülepednek le, állandó Brown-mozgásban vannak. Orvostudományilag bizonyított, hogy az ilyen kolloid szemcseméretű ezüst rendkívül hatásos baktérium, vírus, mikróba pusztító.Egy antibiotikum legjobb esetben is csak féltucatnyi organizmust képes pusztítani, az ezüstkolloid viszont közel 650-et. (Forrás: Science Digest magazin, 1978 március)

Dr. Robert O. Becker jelentése szerint ezenkívül igen hatásos csont-regeneráló is, 50%-nál is gyorsabb csontgyógyulást eredményezve, továbbá elősegíti a bőr és más finom szövetek újraképződését, ráadásul sterilen is tartja azokat. Az USA-ban azóta a sebészeti és az égéskezelő klinikák 70 %-ánál alkalmaznak ezüstöt. Dr. Gary Smith szerint a kolloid ezüst (ami kis mennyiségben a növényi táplálékokban is jelen van), nélkülözhetetlen a szervezet védekezési rendszerében. Számos írás számol be a kolloid ezüst más gyógyító hatásáról is, többnyire fertőző, vagy vírusos betegségeknél, pl. AIDS, herpesz, gombásodás, candida, szifilisz, őzkullancs okozta Lyme-betegség stb. ellen igen hatásos, de még a rák ellen is sikeresnek bizonyult.
Dr. Björn Nordenström, a svéd Karolinska Institute-nál ezzel kezelt rákbetegek gyógyulásáról számolt be. Azt állítja, hogy ez egy roppant egyszerű kezelés és gyors gyógyulást eredményezett azoknál, akiket más orvosok reménytelennek tartottak. Nordenström professzor úr másról lett ismert, nevéhez és az osztrák dr. Rudolf Pekar-hoz fűződik az ECT (elektro-cancer treatment), ami egy igen hatásos terápia (kb. 86%-os sikerrel).

Fogalmi pontosítás

Az "ezüstkolloid" kifejezés alatt 4 teljesen különböző terméket is lehet érteni:

1. Elektro-kolloid ezüst

Ezt háromféleképpen lehet előállítani: elektromos ívkisülés, vagy desztillált vízben, ezüst elektródákon keresztüli nagyfrekvenciás váltóárammal, vagy kis feszültségű elektrolízis segítségével. Ez utóbbi a legegyszerűbb eljárás és a legtöbb írás az így előállított terméket érti ezüstkolloid alatt.
Ez általában 3-5 ppm (az angol "parts per million"), de laboratóriumi minőségnél akár 100 ppm koncentrációjú, negatív töltésű, jó minőségnél akár 1 - 10 nanométer átmérőjű ezüst részecskék vízben, ami átlátszó.

2. Organikus bevonatú ezüstkolloid (MSP - Mild Silver Protein)

Az élő szervezetekben is megtalálható. A mikroszkopikus méretű ezüstrészecskék körül egy vízkedvelő (hydrophilic) közeg képződik (pl. Knox zselatin, albumin, alburninoid, collagen stb). Előállítható 20-50 ppm koncentrációban fehérje bevonattal, vízben átlátszó, sárga, vagy borostyán színű.

3. Ezüst-só kolloidok

Vagy kémiailag, vagy elektrokémiailag állíthatók elő. Az ilyen ezüst feloldódik a vízben és ezért 

jelentősen más tulajdonságú, más elemeket is tartalmaz. 50-500 ppm oldatkoncentrációjú és áttetsző.

4. Ezüstpor

Ezt először orosz tudósok készítették, ezüst fémszálba nagyfeszültségű áramot vezetve, az ezüst szétporlad (50-500 ppm, átlátszó a vízben).
Ezek egymástól eltérő termékek, nem feltétlenül biztonságosak, vagy toxikus-mentesek, bár mindegyiknek van patogénölő tulajdonsága. Nincs ipari norma vagy minőségi előírás sem. Ezért rendkívül fontos a "hasznos" ezüstkolloid meghatározása és vizsgálata.
Ez a cikk csak az elektrolízises ezüstkolloid termékkel foglalkozik. Ez a legegyszerűbb eljárás, úgy tűnik, ez az egyik leghatásosabb termék is, a legjobban ismert hatásokkal.

A második felsorolt terméknek is, akárcsak az elsőnek, volt például antitumoros hatása (mellráknál), valamint AIDS-gyógyító is. Az még kutatásra vár. Dr. Paul M. Farber, aki mellesleg az első két felsorolt formával behatóan foglalkozott, könyvében ("The Micro Silver Bullet") a 26. oldalon ezt írja: "Sikerült féltucatnyi, úttörőnek mondható szabadalmi eljárást kezdenem egy hónappal ezelőtt a Mild Silver Protein-ekkel. Örömmel közölhetem, hogy gyorsabban hat, mint gondoltam volna, és sok (HIV) páciensem vagy tünetmentes, vagy közel áll hozzá...." (Dr. Farber egy gyilkosság áldozata lett 1998-ban.)

Ronald Gibbs professzor "Silver Colloids" c. kiskönyvében viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyobb méretű fehérje-burok meg is akadályozhatja az ezüst részecskéket a baktériumok elérésében, és szerinte a protein bevonatú termékek alsóbbrendűek az elektro-kolloid ezüstnél, sőt, szerinte kerülendőek, ő csakis az elektrolízises kolloidot javasolja.

Elektro-kolloid készítés elektrolízissel

Elméletileg néhány összekapcsolt elem egy egyszerű áramkörrel ezüst elektródákon keresztül, színtiszta, de vezetőképes vízben kolloid szemcsés ezüstöt készít. Gyakorlatilag viszont a legtöbb házi készítő NEM megfelelő minőségű végterméket állít elő. Az alábbi leírás letisztázhatja Ön számára a kérdéses pontokat.

Az elektrolízis során egyes ezüst atomok leadnak egy elektront, ezzel pozitív töltésű ezüst ionokká válnak és a vízbe kerülnek. Ez az egyetlen formája az ezüst vízbe jutásának. Sokan még ezt az alapdolgot sem ismerve, téves állításokat terjesztenek az interneten. Ezek az ionok a vízben oldódnak. Ezek atomi méretű ionok és azonos töltésük miatt taszítják egymást, egyenletesen szétterjednek. Az anód (+) közelében felvehetnek egy elektront az ott folyó áramból és visszaalakulnak elemi és töltés nélküli ezüst atommá. Ezek az atomok egymást vonzzák (van der Waals-erő miatt) és nincs semmi, ami megakadályozná azok csomókban való összetapadását. Ahogy az ilyen részecske-csomók növekednek, egy elektromos dupla réteg kezd kialakulni körülöttük, ami miatt az ezüst részecskék csomója körül egy egyre erősebb negatív töltés alakul ki (zeta potenciál). Ez egy taszítóerővel bír az ugyanilyen részecskehalmazokra és emiatt azok tovább nem tömörülnek, egyenletesen szétterülnek. Addig míg a zeta potenciálból származó taszítóerő elegendő arra, hogy távol tartsa a van der Waals-i vonzóerővel közeledő részecskéket, addig ezek a részecskék diszperz "lebegésben" vannak. A házi készítésű kolloid ezüst kb. 90%-a pozitív töltésű ezüst-ion és csak 10 %-a a hasznos ezüstrészecske-csomók, de ez ne vegye el a kedvét.

Az elektrolízises kolloid-készítés minőségi követelményei

1. A víz tisztasága

A víz minősége abszolút kritikus: csakis színtiszta desztillált vizet szabad használni! Sem a tisztított, vagy szűrt víz, sem az ionmentes víz, de még a fordított ozmózisos víz sem alkalmas. Ez a legfontosabb kritérium az ezüstkolloid készítéséhez.

Még egyszer leírom, mert sokan képesek elsiklani efelett: csakis színtiszta desztillált vízből lehet igazi minőségű kolloid szemcsés ezüstöt készíteni. Ha ezt nem tudja beszerezni, ne is gondoljon a kolloid készítésre!

2. Hőmérséklet, tartóedények

A desztillált víz hőmérséklete is fontos, minél langyosabb a víz, annál gyorsabb és jobb minőségű a végtermék. A felhasznált üvegedények tisztántartása is rendkívül fontos. Az üvegedény legyen sötétbarna. Az ezüst-ionok pozitív töltése biztosítja, hogy azok egymástól mindig eltávolodnak, mert az azonos töltések taszítják egymást. Minden, ami ezt a töltést képes lecsökkenteni, vagy elvonni, nemkívánatos. A napfény és a műanyagok ezt okozzák. Ezért kell a tárolásra sötétbarna üvegedényt használni. A legjobb (laboratóriumi) minőségű és ionokat alig tartalmazó kolloid vizet lehet műanyag edényben is tárolni. A termelésnél használjon átlátszó üvegpoharat, mert csak így látja, mikor kell abbahagyni az elektrolízist.

3. Áram

Az áramerősség nem ingadozhat. Például csupán elemeket használva ezüstelektródákkal az áramerősség csökken az elemek kimerülésével, ami nagyobb méretű és nem kívánatos szemcséket eredményez. Ezért olyan tervezésű áramkörre van szükség, ahol az egyenletes áramerősség biztosított. Ez nem is olyan egyszerű, mert a pozitív ionok vízbe kerülésével a víz áramvezető képessége is változik. Ugyanakkor nem lehet túl erős sem az áram. Árulnak ilyen készülékeket az interneten.

Az optimális feszültség 27-36 V között van, mert az elektródák így működnek a legtisztábban. Ha tápegységet használ, állítsa 30 V körülire, ha mégis elemek mellett dönt, használjon 36 V-ot (4 x 9V, v. 3 x 12V), úgyis lecsökken a feszültség rövid időn belül.

4. Elektródák

Az elektródákat rögzítse kb. 2.0 - 3.0 cm-re egymástól és ne érjenek a pohár aljához, oldalához a jobb keringés végett. Jobb ha nem mozdíthatók el egymástól sem.

A legelterjedtebb ezüst elektródák például 10 cm hosszú, 3mm átmérőjű és legalább 99.9%-os (".999 tisztaságú") színezüst rudacskák. A 99.9% azt jelenti, hogy 1 részecske 1.000-ből nem ezüst (1000ppm), hanem többnyire réz, vagy kisebb mértékben ólom, vas, és elenyésző mértékben bizmut. Ez a legkönnyebben beszerezhető ezüstrúd, és nem kerül túl sokba sem. Összehasonlítás végett a 99.99%-os (.9999-es) ezüst 1 részecskéje 10.000-ből nem ezüst (100ppm), ugyanolyan szennyezőkkel és ugyanolyan arányban mint fent. Ennek ára 15-20-szor annyiba kerül mint az előzőnek az ára és nehezebben is szerezhető be rudacska alakban.

Mivel nagyon kevés ezüstanyag kerül csak a vízbe, ezért a 99.9%-os ezüstrúd tökéletesen megfelel. Ennek bizonyítékaként azt is fel lehet hozni, hogy egy jó minőségű ezüstkolloid (10 ppm-es) elemzésénél, ami 99.9%-os elektródákkal készült, a következő szennyezéseket lehetett kimutatni: nátrium 0.47 ppm, kalcium 0.26 ppm, mangán 0.07 ppm, kálium 0.05 ppm, magnézium 0.024 ppm. Ezek egyértelműen nem származhatnak az elektródákból, csak a desztillált vízből jöhetnek. Éppen ezért a víz minőségének fontosságát nem lehet elégszer hangoztatni. Inkább erre kell ügyelni és nem a nagyon drága "színtiszta" ezüstre.

5. Keverés

Enélkül a szemcsék képződése nem egyenletes, ami rossz minőséghez vezet. Keverésre legjobb egy megtisztított üvegpálca, lehetőleg ne használjon műanyagot.

6. Egyéb tényezők

Továbbá a fenti tényezők mellett más, eddig kevésbé ismert/kutatott természeti tényezők is közrejátszanak. Teljesen megegyező alkotóanyagok és tényezők esetén is különböző napok, évszakok teljesen eltérő minőségű folyamatokat és végtermékeket produkálnak, még ha minden egyes fenti tényező is ugyanolyan. (Ugyanaz a desztillált víz, ugyanolyan hőmérsékleten stb. stb.) Mintha néhány más természeti tényező is számítana (pl. Föld mágneses tere, levegő minősége - pl. negatív ion tartalma, fénymennyiség). Még laboratóriumi körülmények között sem lehet két ugyanolyan minőségű ezüstkolloidot készíteni. Ez még kutatható témakör. Ezért a forgalmazott ezüstkolloidok is eltérőek lehetnek, még ha ugyanaz a készítő vállalat, akkor is.

7. Az elektrolízis időtartama

Egy "átlagos napon" 20 perc körüli, máskor akár félóra is lehet, az előbb említett tényező nagyban befolyásolja. Tanácsos a vizet időnként egy erős fénynyalábbal hirtelen átvilágítani negyedóra után és ha kis ködszerű elszíneződést lát terjedni, akkor még 5 percig hagyni kell a termelődést. Átlagban 20-25 perc.

A végtermék legfontosabb minőségi követelményei

A kritikus tényezők a részecskék mérete, tisztasága, részecske/ion aránya, koncentrációja és nem utolsósorban a költségek.

Legfontosabb a részecskék mérete és tisztasága. Minél kisebb méretűek az ezüst szemcsék, annál hatásosabbak, egyrészt a megnövekedett fajlagos felület, másrészt a könnyebb elterjedés miatt a szervezetben.

A részecskeméret meghatározása elektronmikroszkópos felvétel, vagy foton korrelációs spektroszkópia segítségével történik. Ez utóbbinál a folyadékot keresztülvilágítják egy lézerrel és a diszperz részecskék által szétszórt fényből következtetnek vissza az átlag részecskeméretre. Az elektronmikroszkópos a "legdurvább" módszer, mert a vizet el kell távolítani! Ez ugyanis teljesen más összetevőket vizsgál, mint az eredeti volt, hiszen az oldatban levő anionokkal a részecskék ezüst-vegyületet képeznek a víz eltávolítása után. A kolloid méretű ezüst részecskék jelenlétére utalni lehet másféleképpen is. Egy kis átmérőjű, de erős fénysugár hatására egy kúp alakú fénytörés keletkezik (Tyndall hatás), vagy egy nagyon erős mikroszkóp alatt jól kivehető Brown-féle részecskemozgást lehet tapasztalni. A részecskék NEM feloldottan vannak, hanem töltésük és méretük miatt lebegnek, ez okozza a fenti hatásokat. (Egy bármilyen kémiai és csakis ionos oldatban viszont sem a Tyndall-, sem a Brown-hatás nem észlelhető.) Az optimális részecskeméret 1-5 nm (10-50 angström).

A "részecskék fajlagos felülete" a legjobb mérvadó a minőséghez. Minél kisebbek a részecskék és minél nagyobb koncentrációban vannak, annál nagyobb a részecskék fajlagos felülete. Ezt a laboratóriumok cm²/mL -ben adják meg. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb és hatásosabb a termék. Egy jó minőségű házilag készített kolloid ezüst-részecske felülete kb. 0.065 cm²/mL, vagy sajnos még kevesebb. Összehasonlításul kapható 0.078-as (Silver Lightning®), 0.096-os (Wonder Water® ), 0.251-es (Sovereign Silver®), sőt 48.3-as (Mesosilver®) ezüstkolloid is. Ez utóbbinál szinte nincs is ezüst-ion a végtermékben. (forrás Prof. Ronald Gibbs honlapja)

A részecske/ion arány nagyon fontos, mert minél több ion van jelen, annál nemkívánatosabb a végtermék. Számos forgalmazó csak úgy tudja megnövelni a koncentrációt (ppm), hogy az szinte csak ionokat tartalmaz és ezért értéktelen. Az ezüst-ionok okozzák a fémes ízt is. A Mesosilver íztelen.

A tisztaság meghatározása tömegspektroszkópiával vagy röntgensugár eltérítő analízissel történik, a koncentráció mérése pedig kémiai analízissel. (A költségek pedig egyenes arányban állnak házastársunk ez irányú reakcióival.)

Szín

Az elektrolízis során az egyik elektródán oxigén (ez az elektróda a sok használattal lassan elhasználódik), a másikon hidrogén keletkezik. Célszerű az elektródákat felcserélgetni a későbbi ezüstkolloid készítéseknél, hogy egyenletesen kopjanak. Az optimális elektrolízis kb. 15 perc múlva hoz vizuális változást, egy kis tejszerű elszíneződést. Néhány perc múlva a reakció gyorsabbá válik.

Szobahőmérsékleten ez 3-5 ppm ezüstkolloidot produkál 20-25 perc alatt. Több időre nincs szükség, mert akkor nagyobb méretű szemcsék képződnek. A folyadék színe ekkor inkább áttetsző, vagy kissé ködös lesz, ahogy a részecskék egyenletesen eloszlanak. Ezek sohasem ülepednek le, ha mégis leülepednének, akkor az nem kolloid szemcsés ezüst! Ha erős tejszerű elszíneződést tapasztal, akkor a felhasznált víz nagyon szennyezett volt és minden hiába, a végtermék nem fogyasztható. A ködszerű, fehéres elszíneződés származhat a részecskék egymásba tapadásából is, nagyobb méretű szemcséket alkotva. A fentebb említett tényezők miatt, vagy azért mert nem volt megkeverve a víz a gyártás alatt. Nyilvánvalóan ez nem tökéletes minőségű kolloid.

Ha szálkaszerű fekete anyag is képződik (az oxigén termelő elektródán), ami vagy a felszínen, vagy a pohár alján gyűlik össze, az nem kívánatos ezüst-oxid. Ez se nem hasznos, se nem káros. Minél jobb minőségű a desztillált víz, annál kevésbé termelődik. Legjobb ezt egy teafilter-szerű papírral kiszűrni. Keveréssel ez fel is oldódhat, (korábban kolera, epilepszia ellen is használták).

A sárgás szín csakis egy bizonyos nagyobb méretű kolloid szemcséknél fordul elő. Ez egy mércéje lehet a minőségnek. Ugyanis a 200 nm (0.2 mikrométer) körüli, vagy annál nagyobb méretű ezüst szemcsék nyelik el legjobban az indigó színt, ezért jelenik meg annak fordítottja a sárga szín. Ha a sárga elszíneződés nem jelenik meg egy hirtelen erős bevilágításnál, akkor ennél kisebb a szemcsék mérete. A nagyon kis méretű ezüstkolloid átlátszó. A jó minőségű termékek mind színtelenek. De az átlátszó víz akármilyen minőséget is jelenthet. Viszont az ionmentes ezüstkolloid meg sötétpiros színű, de ilyet sajnos házilag nem lehet készíteni.

Van-e mellékhatása, veszélyes-e?

A jó minőségű ezüstkolloidnak nincs kimutatható veszélyes mellékhatása, csak a rossznak lehet. A nem kolloid méretű ezüstnek, vagy néhány ezüst-sónak viszont van nehézfémes toxikussága, ezek: ezüst-nitrát, ezüst-szulfát és ezüst-klorid. Az Agency for Toxic Substances and Disease Registry amerikai állami információs portál nyilvántartása szerint ezek toxinok. Az ezüst-nitrát és ezüst-szulfát megkülönböztetett figyelmi kóddal van ellátva, de az ezüst-klorid már nincs. Legrosszabb esetben argyria nevű bőrelszíneződést okozhatnak. Az argyria egy állandó kékes-szürke bőrelszíneződés orvosi neve, de más tünetekkel, vagy más szervi elváltozásokkal nem jár. Más ismert káros mellékhatása nincs. Ez egy bőrelszíneződés, ami persze nem kívánatos! A fenti 3 ezüst-só jelentősen nagy mennyiségben fogyasztva kiválthatja. Ezért minősítik ezeket toxinoknak. A fent már említett bőrelszíneződésen kívül egyéb betegséget nem váltanak ki, amit dr. Eidson (Department of Epidemiology, Santa Fe) is megerősített. Mellesleg az ezüst-nitrátot újszülött csecsemők szembecsöppentésére is használták vakság ellen. A színtiszta desztillált víz elektrolízisénél ilyen sók egyáltalán nem keletkeznek.

Viszont az ezüst-ionok az emésztőnedvek sósav tartalmával érintkezve, annak klorid ionjaival azonnal ezüst-kloridot képeznek. Ez a vízben többé nem oldódik és nagy méretű molekulákká alakul, ami mint felhasználhatatlan salakanyag a széklettel kiürül. A nagyon kevés kisméretű ezüst-klorid ami képes volt a bélmembránokon keresztüljutni, a vesék által kiválasztva a vizelettel kiürül Ronald Gibbs professzor szerint. A cél a minél kevesebb ezüst-ion tartalom elérése.

Teljesen más a helyzet a parányi méretű ezüstszemcsékkel. Ezekre az emésztő-savak nem hatnak és kis méretük miatt bejutnak a vérkeringésbe, ahol patogénekkel találkozva elpusztítják azokat (feltehetően a részecskék körüli negatív töltésű Zeta potenciál-buroknak köszönhetően), anélkül hogy a részecskékben jelentősebb változás történne. Az ezüstrészecskék mintha mi sem történt volna tovább keringenek, egyre több és több nem kívánatos patogént semmisítve meg, bármilyen fajtájúak is legyenek azok.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a vastagbél hasznos flóráját is megtámadják-e? A szervezetbe jutott ezüstkolloid szemcsék túlnyomó többsége nem jut el a vastagbélbe, mert már előtte bekerül a véráramba. Ami mégis a vastagbélbe kerül, bizonyára nem tesz különbséget a baktériumok között. Az ezüstkolloidot rendszeresen, naponta fogyasztó emberek közül alig-alig volt tapasztalható számottevő hasznos flóra csökkenés Peter Lindemann szerint. Ha ilyet tapasztal, akkor inkább csak a szájban gargalizálja az ezüstvizet, hiszen a nyelv alatti vékony membrán rétegekből is bekerülhetnek a vérbe, ráadásul így a fogszuvasodás is megszűnik, illetve fogyasszon bélflóra támogató készítményeket.

A homeopátiaban járatosak is ismerik az ezüst hatásait, igaz, ezüst alatt nem ezüstkolloidot értenek. Ezek listája meglehetősen hosszú és ha nem is okoz szervi elváltozást, de előidézhet érzelmi kitöréseket, szellemi izgatottságot és más enyhébb ingerlékenységet, szövetekben való lerakódást. Mindez azt sugallja, hogy nem ajánlatos mindennap fogyasztani azok számára, akik érzelmileg fogékonyabbak.

Az 50 nm feletti szemcseméret túl nagy ahhoz, hogy azok lebegve hasznos kolloidot képezzenek. Az ennél nagyobb méretű ezüst a fentiek miatt kerülendő. Ugyancsak emiatt nem lehet a desztillált vízbe sót rakni (pl. a jobb vezetőképesség elérése érdekében), mert a só nagyobb méretű ezüst szemcséket és nem kívánatos ezüst-kloridot eredményez!

Minél kisebb a szemcseméret annál kevésbé fogható rá hogy toxikus. A 15 nm alatti ezüstkolloid gyakorlatilag már nem tekinthető toxikusnak. Tudomásom szerint a legkisebb szemcseméretű ezüstkolloid termék a Sovereign Silver® 0.6 nm - 1 nm szemcsemérettel, ami az FDA engedélyével kerül a forgalomba. Ez messze a legdrágább is. Viszont az azt előállító Natural Immunogenics Corp. honlapján fotókat közöl, mutatva egy általuk kiválasztott és eddig antibiotikumokkal elpusztíthatatlan B14310 – Staphylococcus aureus (antibiotic resistant MRSA) vírust a termékük teljesen megsemmisített 7 percen belül. (Válassza az analytical services-t, majd kattintson a culture plates-re.)

Összehasonlításul az ezüst-ion átmérője 0.28 nm, az ezüstatom átmérője 0.288 nm, és 1 nm-es szemcsében kb. 31 ezüst atom van, Francis Key kutató/kémikus szerint. A Mesosilver® is 2nm átmérő alatti ezüst részecskéket tartalmaz ráadásul az ionmentes is. Egységnyi fajlagos részecskefelületre számítva messze ez a "legolcsóbb" termék, pedig hozzá nem értők számára drágának tűnhet. De sokkal kevesebb mennyiség kell belőle ugyanahhoz a hatáshoz. Ráadásul ez a legbiztonságosabb termék is, mert ionmentes.

Itt van egy másik, szintén jó minőségű (0.6 - 5 nm szemcseméretű) ezüstkolloid-gyártó készülékeket forgalmazó vállalat honlapja. Egy kis kereséssel Ön is akadhat ilyenekre.

Fogyasztható mennyiség

1940-ben R. A. Kehoe mérései szerint az akkori napi átlagos zöldségek, gyümölcsök ezüst tartalma 50 - 100 mikrogramm volt. Az 1992-es Earth Summit Report szerint az USA-ban a talaj ásványi anyag tartalma 85%-al csökkent az utóbbi 100 évben. Mivel ez az ezüstkolloid kis mennyiségben szükséges a szervezet számára, sokakban felmerülhet a pótlás jelentősége. Napi maximum 50 mikrogramm pótlás engedhető meg Peter A. Lindemann szerint. Nem lehet étellel, itallal, ivóvízzel keverni. Ez a mennyiség kb. 2 teáskanálnyi ezüstkolloid vízben van, ha az 5ppm koncentrációjú. Ha 10 ppm-es, akkor egy teáskanálnyiban. Ennél többet fogyasztani Lindemann szerint csak egy-két napig tanácsos, terápiás kezelésként, akkor is éhgyomorra maximum 4 teáskanálnyit (5ppm) és utána szünetet kell tartani.

Egészség-politika, mi várható a közeljövőben?

Az amerikai FDA (Élelmiszer és Gyógyszer Engedélyezési Hivatal) már korábban végzett kutatásokat az ezüstkolloiddal és tisztában vannak annak rendkívüli patogénölő hatásaival. Mégsem teszik közzé a kutatási eredményeket, és nem is fogják a közeljövőben. Először is, ha egy intézet azzal állna ki, hogy az ezüstkolloiddal mondjuk rákot, vagy AIDS-et lehetett sikeresen kigyógyítani, azzal automatikusan "új hatóanyag"-nak lehetne kinyilvánítani és jelenlegi széleskörű forgalmazását azonnal betiltani, mert akkor "ki kell vizsgálni minden hatását", ami az 1938 előttről használt szerek újraminősítéséhez vezetne. Az egyetlen ok hogy ezüstkolloid termékeket lehet kapni egy törvénynek köszönhető, miszerint az 1938 előtt is használt és nem szabadalmazható szerek megengedett minősítésben vannak, egyébként már régen eltüntették volna. Ezért minden forgalmazó és ilyet alkalmazó klinika csak nagyon óvatosan fogalmazhat.

De az ezüstkolloid nem szabadalmaztatható, hiszen bárki otthon képes csinálni ilyet egy jó minőségű készülékkel, ha odafigyel a fenti tényezőkre. Ezért nincs egy olyan gyógyszergyártó vállalat sem, aki érdekelve lenne a kutatásával, terjesztésével. Sőt, nekik végképp káros egy ilyen szer elterjedése, amit minden áron akadályozni fognak. Erre fel lehet készülni. Mit gondol, mi történne, ha egy csoda folytán hivatalosan kinyilvánítanák az ezüstkolloid, vagy akármilyen más hatásos szer eredményes rák-, vagy AIDS-, stb. gyógyító hatását? Először is a gyógyszeripar minden nagyágyújának a részvényei teljesen összeomlanának, hiszen nem lesz ennyi vírus-, rák-, stb. gyógyszerre szükség, se kemoterápiára, sem sugárkezelésre stb. Az ilyen berendezéseket gyártók sem menekülnének meg, sőt a kutatóintézetekben számos kutatást be kellene szüntetni, amit újabb gyógyszerek bevezetéséért végeznek. Számos kutató állása is kockán forogna. Ha még járatlan az egészség-politikában, akkor még nem tudhatja, hogy ez a negatív kampány az utóbbi 3-4 évben felerősödött, és közel vagyunk ahhoz, hogy nyílt támadásokkal megnehezítsék, vagy akár beszüntetésre késztessék az ezüstkolloidot előállítani képes készülékek forgalmazóit.

A nagy gyógyszergyártók már most is hatalmas profitoktól esnek el. Nyomásukat az FDA-ra kiterjesztve sürgették az ezüstkolloid teljes betiltását, amit a fent említett törvénynek és a szer hatásos voltának köszönhetően nem tudtak elérni. Ekkor nyomást fejtettek ki az információ-terjesztés teljes megakadályozásáért, és az FDA beállt nekik, ezzel is kimutatva hogy csak bábok egy gépezetben.

1999. július 19.-én egy törvény lépett életbe, miszerint a forgalmazott ezüstkolloid termékeken nem lehet annak patogénölő tulajdonságait feltüntetni! Mindez annak ellenére, hogy számos más szerre nem reagáló vírust képes elpusztítani 6.5 perc alatt, feltéve ha kiváló minőségű és erős koncentrációban van. Sőt elméletileg azt a forgalmazót is tevékenysége felfüggesztésére és összes tulajdonának elkobzására foghatják, aki információt merne közölni valamilyen "gyógyíthatatlan" betegség elleni sikeres hatásáról. Welcome to the XXI. century!

A média az USA-ban már javában riogatja az embereket, holott a lent feltüntetett szerzők és mások szerint is, helyesen elkészítve, és a meghatározott arányban fogyasztva az ezüstkolloid víznek nincs kimutatható káros hatása és eddig ilyen terméket fogyasztó ember még nem lett szürkés-kék színű!

A legtöbb embernek már kezd elege lenni a többnyire hatástalan orvosi módszerekből, amiknek több a káros mellékhatása, mint a hangoztatott hasznos hatása. Ezért olcsó, könnyen beszerezhető, de legfőképpen hatásos szerre vágynak, ami jobb, mint a hivatalos terápiák. Azt persze nem lehet az ezüstkolloid vízre mondani, hogy szuperszer, de azt sem lehet letagadtatni, hogy vannak bizonyos rendkívüli tulajdonságai. Azt sem lehet elvárni tőle, hogy mindenkinél eredményes lesz, de azt sem lehet letagadni hogy már vannak/voltak olyanok, akiknél az volt. Valószínűleg, hasonlóan az Essiac-hoz, csak azoknál a betegeknél lesz igazán eredményes, akiknél a főszervek még egészségesek maradtak. A kutatást számos igen becsületre méltó kutató végzi önerőből. Tőlük szerezze be az információkat! 

Forrás:

- "Silver, Our Mightiest Germ Fighter," >Science Digest, 1978. március

- Dr. Paul Farber: The Micro Silver Bullet A Preliminary Scientifically Documented Answer to the Three Largest Epidemics in the World: Lyme Disease - Aids Virus - Yeast Infection - (and the Common Cold) 1997
- Prof. Ronald J. Gibbs: Silver Colloids - Do They Work? 1999.
- Dr. Robert O. Becker: The Promise of Electromedicine, the Perils of Electropollution
Cross Currents, 1991
- "Colloidal Silver as a Remedy for AIDS"Provo Herald, 1992. febr. 13.
- Peter A. Lindemann: A Closer Look At Colloidal Silver 1997
- N. Simonetti: Electrochemical Ag+ for Preservative Use. Applied and Environmental Microbiology. American Society for Microbiology: Washington,1992. 58/12. szám
- Christopher Bird and Peter Tompkins: Secrets of the Soil, 1998
- Zane Baranowski: Colloidal Silver. Thee Natural Antibiotic Alternative
- Dhyana L. Coburn & Patrick D. Dignan: The Wonders of Colloidal Silver, 1997
- "Colloidal Silver - The Universal Germiciide" Nexus Magazine, 1997. jan.
- Kolloid diszperz rendszerek felületi tulajdonságai